Andróczky Lászlóné Etelka: Adósunk Európa! (részlet)

Volt egyszer egy ország,
ahol együtt élt a magyar,
a Kárpátok védték,
ha jött a zivatar.

Az idők folyamán
ráéheztek mások,
széjjeldarabolták
Nagymagyarországot.

Akartuk mi élők,
tehetünk mi róla?
Felelős mindezért
a vén Európa!

Széttépték országunk'
és sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk
öt országban így lett.

Ki kérdez meg minket:
jó nektek így élni?
Kinek van jogában
szíveinket tépni?

Trianont sínylődi
hat ország magyarja,
köztük nem sok akad,
aki így akarja.

Fel is sorolhatom:
a szép Kárpátalja
lakossága magát
ősmagyarnak vallja.

Ott nyílt meg számunkra
a Kárpát-medence,
ontotta a magyart
az áldott Verecke.

Ezeréves múltat
biztosított nekünk,
s mi erre a múltra
mindig büszkék leszünk.

De megjelent Trianon
és sorsokkal játszva,
csodás országunkat
darabokra vágta.

Ekkor szlovák, végül
orosz lett Verecke,
ez a magyarságnak
mindenkorra lecke.

Ezért román Erdély,
szlovák a Felvidék,
Nagymagyarországot
ekképpen tépték szét.

És Szlovákiában még
elvárnák e néptől:
váljon meg örökre
a múlt emlékétõl.

Az erdélyieknek sem
fényes a sorsa,
értük is felelős
marad, - Európa!

Vasvillákkal, bottal
erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból
legyenek románok.

Nem csak minket sújt
a trianoni átok,
kik bennünket tipornak,
azokra is szállott.

Számukra sem hozhat
eszményi boldogságot,
míg más, üldözöttként
éli a világot.

Ez élet megtanított arra,
hogy ami nekünk sóhaj,
más nemzeteknek
az ne legyen óhaj.

Ne legyen a magyar
mások keze-lába,
és ne alattvaló
saját hazájába'.

Beszélhesse nyelvét
úgy, ahogy tanulta,
hisz' ő tekinthet vissza
a leggazdagabb múltra.

Sokaknak nem tetszik,
ha mi ezt kimondjuk,
de - ÉL AZ IGAZSÁG -
akárhogy titkoljuk.

Együvé tartozunk,
de büntetnek azóta...
e kilenc évtizedért
a vádlott Európa!

---

Iochom Zsolt szavalata a trianoni megemlékezésen

2010. június 4-én, a Trianoni "béke"diktátum, kilencvenedik évfordulóján megemlékezést tartottak Csíkszeredában a Gloria Victisnél. Itt hangzott el Andróczky Lászlóné: Adósunk Európa című verse Iochom Zsolt előadásában.

Szerző: Iochom Zsolt, 2010. június 4.