2014. augusztus 20., szerda

Bíró János Antal: Szent István öröksége

Ezeregyszáz esztendeje,
Hogy a magyar hazát szerzett,
Krónikában ilyen múlttal,
Kevés nemzet dicsekedhet.

Haza megvan, de a hazát
Ki fogja majd megtartani,
Körös-körül csak ellenség
Ki fog minket megvédeni.

Elődeink pogány hitű,
Íjas, harcos, vad magyarok,
Ily erkölccsel, ilyen hittel, 
Ha tovább is így maradunk.

Lech-mezei csata után,
Nem maradt más választásunk,
Letörülnek a térképről,
Ha tovább is így maradunk.

Nem segít most a bölcsesség
Sem a ravasz furfangos ész,
Amit ember el nem érhet,
Megadta a Gondviselés.

Magyar népem, mily hálával
Tartozol te az Istennek,
Hogy apostolt küldött hozzád,
Uralkodót s egyben szentet.

Szent István volt az apostol,
A mi első szent Királyunk,
Isten küldte el mi hozzánk, 
Akire mi büszkék vagyunk.

Szent István a történelem 
Kényszerpályára terelte,
Ha nem hallja idők szavát,
Sorsunk meg van pecsételve

Előtte a nagy kérdőjel:
Az a lenni, vagy nem lenni,
Mert különben ő és népe 
Kétség kívül el fog veszni.

Jó időben bont vitorlát,
Kedvezett az idők szele,
Megmaradást egyedül
A kereszténység jelentette.

Második Szilveszter pápa
Hozta össze Európát
És ebbe a nagy keretbe
Épül bele Magyarország.

Hadd tudja meg a nagy világ,
Nem új nekünk Európa,
Benne vagyunk s benne voltunk
Első szent királyunk óta.

Pannónia közepébe
Letűzte a szent keresztet,
E keresztnek árnyékában
Él s virul a magyar nemzet.

Szent István volt az alapkő
Reá épült fel az ország,
Ha ő nincsen nem volna ma
Drága hazánk Magyarország.

Kettős út állt őelőtte,
Mindkettő csábította,
Bizánc legyen, vagy a Nyugat,
A Nyugatot választotta.

István hozta országunkba
Szent Gellértet olasz honból,
Hogy oktassa Imre fiát
A keresztény királyságról.

Bájos kép, mint a kis herceg
Gellért előtt letérdelve
Úrjézusnak tanítását
Szívja ártatlan lelkébe.

Koronáját Róma küldte
És ez egyben azt jelezte,
Hogy a király és a népe,
Szentegyházunk hű gyermeke.

Ezeréves szent korona
Kiállítva közszemlére,
Legyen ez a drága kincsünk
Minden magyar szemefénye.

Az áttérés nem volt nehéz,
Szent István volt élő példa
Erényekben ő járt elöl
S követte őt a hű nyája.

Szigorú volt nem kegyetlen,
Amint a kor megkívánta,
A szegényt s az elhagyatottat
Mindig a szívébe zárta.

Imre fiát így oktatta:
A szeretet vezéreljen,
Ez legyen az irányadó
Mindig, minden ügyeidben.

Kard szerezte meg a házat
És az Árpád hadi ténye,
De a kereszt tartotta meg
S ez szent István dicsősége.

Ki nem hallgat szent Istvánra,
Másfelé húz s mást akar,
Dobbal verheti a mellét
Bárki lehet, csak nem magyar.

Alkotása időtálló
Az Isten is kitüntette,
Ország-építő szent jobbját
Enyészettől megkímélte.

Hogy országa tartós legyen
Máriának ajánlotta,
Így lett a mi égi anyánk
A Magyarok Nagy Asszonya.

Országunknak két oszlopa
Szent István és Szűz Mária
Biztosíték, hogy a magyar 
Nem veszhet el soha, soha.

Ezer éves Kereszténység
Éltette a magyar népet,
Ha tovább is élni akar 
Jövője is csak ez lehet.

Reménykeltő s örvendetes,
Hogy a magyar új alkotmány,
Fölvállalta s tovább adta
A keresztény örökséget.

Magyarság és kereszténység
Szent Istváni örökségünk,
Hitünkhöz és nemzetünkhöz,
Törik- szakad hűek leszünk.

Ezt hirdették, ezt vallották
Magyar honba ezer éve,
Ez volt megtartó ereje,
Ez legyen a jövendője.

Ó Szent István, dicső király
Fordulj felénk kegyelettel
S áld meg a te magyar néped.
El nem porlandó kezeddel.