Ezeregyszáz esztendeje,
Hogy a magyar hazát szerzett,
Krónikában ilyen múlttal,
Kevés nemzet dicsekedhet.
Haza megvan, de a hazát
Ki fogja majd megtartani,
Körös-körül csak ellenség
Ki fog minket megvédeni.
Elődeink pogány hitű,
Íjas, harcos, vad magyarok,
Ily erkölccsel, ilyen hittel,
Ha tovább is így maradunk.
Lech-mezei csata után,
Nem maradt más választásunk,
Letörülnek a térképről,
Ha tovább is így maradunk.
Nem segít most a bölcsesség
Sem a ravasz furfangos ész,
Amit ember el nem érhet,
Megadta a Gondviselés.
Magyar népem, mily hálával
Tartozol te az Istennek,
Hogy apostolt küldött hozzád,
Uralkodót s egyben szentet.
Szent István volt az apostol,
A mi első szent Királyunk,
Isten küldte el mi hozzánk,
Akire mi büszkék vagyunk.
Szent István a történelem
Kényszerpályára terelte,
Ha nem hallja idők szavát,
Sorsunk meg van pecsételve
Előtte a nagy kérdőjel:
Az a lenni, vagy nem lenni,
Mert különben ő és népe
Kétség kívül el fog veszni.
Jó időben bont vitorlát,
Kedvezett az idők szele,
Megmaradást egyedül
A kereszténység jelentette.
Második Szilveszter pápa
Hozta össze Európát
És ebbe a nagy keretbe
Épül bele Magyarország.
Hadd tudja meg a nagy világ,
Nem új nekünk Európa,
Benne vagyunk s benne voltunk
Első szent királyunk óta.
Pannónia közepébe
Letűzte a szent keresztet,
E keresztnek árnyékában
Él s virul a magyar nemzet.
Szent István volt az alapkő
Reá épült fel az ország,
Ha ő nincsen nem volna ma
Drága hazánk Magyarország.
Kettős út állt őelőtte,
Mindkettő csábította,
Bizánc legyen, vagy a Nyugat,
A Nyugatot választotta.
István hozta országunkba
Szent Gellértet olasz honból,
Hogy oktassa Imre fiát
A keresztény királyságról.
Bájos kép, mint a kis herceg
Gellért előtt letérdelve
Úrjézusnak tanítását
Szívja ártatlan lelkébe.
Koronáját Róma küldte
És ez egyben azt jelezte,
Hogy a király és a népe,
Szentegyházunk hű gyermeke.
Ezeréves szent korona
Kiállítva közszemlére,
Legyen ez a drága kincsünk
Minden magyar szemefénye.
Az áttérés nem volt nehéz,
Szent István volt élő példa
Erényekben ő járt elöl
S követte őt a hű nyája.
Szigorú volt nem kegyetlen,
Amint a kor megkívánta,
A szegényt s az elhagyatottat
Mindig a szívébe zárta.
Imre fiát így oktatta:
A szeretet vezéreljen,
Ez legyen az irányadó
Mindig, minden ügyeidben.
Kard szerezte meg a házat
És az Árpád hadi ténye,
De a kereszt tartotta meg
S ez szent István dicsősége.
Ki nem hallgat szent Istvánra,
Másfelé húz s mást akar,
Dobbal verheti a mellét
Bárki lehet, csak nem magyar.
Alkotása időtálló
Az Isten is kitüntette,
Ország-építő szent jobbját
Enyészettől megkímélte.
Hogy országa tartós legyen
Máriának ajánlotta,
Így lett a mi égi anyánk
A Magyarok Nagy Asszonya.
Országunknak két oszlopa
Szent István és Szűz Mária
Biztosíték, hogy a magyar
Nem veszhet el soha, soha.
Ezer éves Kereszténység
Éltette a magyar népet,
Ha tovább is élni akar
Jövője is csak ez lehet.
Reménykeltő s örvendetes,
Hogy a magyar új alkotmány,
Fölvállalta s tovább adta
A keresztény örökséget.
Magyarság és kereszténység
Szent Istváni örökségünk,
Hitünkhöz és nemzetünkhöz,
Törik- szakad hűek leszünk.
Ezt hirdették, ezt vallották
Magyar honba ezer éve,
Ez volt megtartó ereje,
Ez legyen a jövendője.
Ó Szent István, dicső király
Fordulj felénk kegyelettel
S áld meg a te magyar néped.
El nem porlandó kezeddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése