2015. november 13., péntek

Reményik Sándor: Az Ige



Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!


---

 

A magyar nyelv napján
Ma délután A magyar nyelv napja központi ünnepségének a Kájoni János Megyei Könyvtár adott otthont. A kiselőadással, beszélgetéssel és díjátadással tarkított ünnepségen Reményik Sándor: Az Ige című versét tolmácsoltam. E vers múlt hét végén lopta be magát a szívembe, amikor meghallottam Brassóban Banner Zoltán művészettörténész előadásában. Fogadjátok szeretettel!
Szerző: Iochom Zsolt, 2015. november 13.

2015. október 6., kedd

G. Nagy Ilián: ARAD 2012

Látni kívántam azt a helyet.
Állni szabadságunk hóhérának
kéjes tettével szemben.
Szembenézni a galáddal,
aki mindig halállal rettent minket.


Az aradi benzinkútnál
megszólítottam a benzinkutast,
hol találom azt a helyet.

Egyenesen a körforgalomig,
aztán jobbra, de ott útépítés van.
Aztán balra, majd át, majd vissza,
aztán a vár mellett egyenest
a focipályákig, s ott van.
Ott meglátja az út mellett balra.

Megláttam. Megálltam
a kocsimmal a hőségben
egy fa alatt. S mikor kiléptem,
nem vettem nehezebben a levegőt,
de minden léptem olyan volt,
hogy magamban éreztem
mindegyik halálba-menőt.

Mentem az obeliszk felé.
Mentem a magyarságért-halál felé,
a hazáért, a szabadságért-halál felé
fényes huszár ruhában! Pedig csak póló
és farmer volt rajtam.
Mögöttem a fiam, s a feleségem,
a nagy magyar anya,
ahogy csúfolták mai kis lélek-Haynauk.
Miénk itt minden hajnal,
a halál hajnalok,
s a feltámadás-hajnalok!

Akkor nem sírtam.

Most alig látok a könnyeimtől.
Kezemben a Szent Korona mise
egy példánya. Lépdeltem
a bitófák felé. Fel a lépcsőn,
fel, fel az akasztófa elé.
Szembe fordultam a hóhérral,
a kereszttel, Jézussal, a pappal.

A focipályákon most senki nem játszik.
13 tenmagam álltam ott kötéllel nyakamban.
Ott álltam 2012 augusztusában.
Mind én voltam, mind a tizenhárom.
Így megyen át lélek-halálon,
aki huszár-szívű, aki honvéd.
Így megyen ez itten.

Ugyanaz a felállás,
a bitók alatt ugyanazok,
a hóhérok ugyanazok,
csak másként és másképp,
de a pályán a két csapat ugyanaz.
Most is győz a vesztes,
s a szabad veszedelmes.
Éljen a Haza!

---

2015. október 6.

13 kis gyertyaláng ég a csíki éjszakában. Az emlékezés, a tisztelet, a hazaszeretet fényei. Bennünk kell tovább égjenek! Vigyázzunk e lángra és adjuk tovább...Megkérdezték ma tőlem: - Te... mégis kinek mondod a verset?! Senkinek???És bár valóban egyedül álltam a pislákoló fények közelében, mosolyogva válaszoltam: - Nem! Mindenkinek!Megosztom veletek a Csaba királyfi szerzőjének, G Nagy Iliánnak Arad 2012 című versét. Szívhez szóló sorok... Adjátok tovább!

Szerző: Iochom Zsolt, 2015. október 6.